Imádom az FA kupát. A véleményem szerint ez a világ legfaszább sorozata, ahol mindig belefuthat valami érdekesbe az ember. Az első fordulókból magukat továbbverekvő kiscsapatok sokszor okoznak meglepetést. Jó látni egy kicsit a régi brit futballt megidéző stadionokat, meccseket, hangulatokat.

Ma viszont a szokásosnál is érdekesebb párosítás jött össze, MK Dons - AFC Wimbledon. Epik.

Imádom az FA kupát. A véleményem szerint ez a világ legfaszább sorozata, ahol mindig belefuthat valami érdekesbe az ember. Az első fordulókból magukat továbbverekvő kiscsapatok sokszor okoznak meglepetést. Jó látni egy kicsit a régi brit futballt megidéző stadionokat, meccseket, hangulatokat.

Ma viszont a szokásosnál is érdekesebb párosítás jött össze, MK Dons - AFC Wimbledon. Epik.

A Wimbledont 1889-ben alapították Londonban. 1977-ig amatőr, majd fél-profi volt a klub, ekkor jutottak fel a legalacsonyabb profi státusú ligába, az akkori negyedik vonalba.

Kilenc év alatt, 1986-ra jutottak fel az első osztályba, ahol egészen 2000-ig szerepeltek (így a Premier League egyik alapító csapatáról beszélhetünk).

Két évvel a feljutás után ért fel a csúcsra a klub, meglepetésre megnyerte az FA kupát 1988-ban.

Olyan játékosok voltak tagjai a csapatnak, mint Dave Beasant, Lawrie Sanchez, Dennis Wise, Terry Phelan, John Fashanu vagy azóta már remek karakterszínésszé lényegült Vinnie Jones. A kispadon a későbbi walesi szövetségi kapitány, Bobby Gould ült.

Hihetetlen volt ez a siker, igazi meglepetés, a semmiből jött csapat megnyerte az FA kupát!

A sikerek mögött a libanoni származású elnök, Sam Hammam állt, aki a "Crazy Gang" jelzőre erősen rájátszott olyan húzásokkal, hogy például elefántot vitt a Selhurst Parkba, egy tevét ígért Dean Holdsworthnek, húsz bajnoki gól elérése után. Bobby Gould menedzser szerződésébe belevette, hogy negyvenöt perccel a meccskezdésig joga van változtatni a kezdőcsapaton (igen, az elnöknek)...

Hammam. Sokat köszönhet neki a klub, de ő okozta a pusztulását is. Előbb eladta a csapat régi stadionját, a Plough Lane-t, ekkor a Selhurst Parkba költöztek társbérletben a Crystal Palace-al (miután a Charlton kiköltözött onnan), majd jött az ötlet: hagyja el Londont a gárda. Először felmerült Cardiff, majd Milton Keynes, mint lehetséges célállomás.

Ez persze nem tetszett a szurkolóknak, miután az FA engedélyezte a költözést, 2002-ben megalapították saját klubjukat, az AFC Wimbledon-t.

Az új csapat válogatót tartott, a semmiből alakították ki az új keretet, nagy segítség volt, hogy mindnyájunk kedvenc menedzserjátékának fejlesztője, a Sporst Interacive melléjük állt (a mai napig ők a főszponzorok).

A pályájuk a Kingsmeadow, Londonban van természetesen, közel a régi stadionhoz, a Plough Lane-hez.

Az újonnan alakult klub a kilencedik ligában indult hódító útjára. Gyorsan ment a feljebbjutás, olyannyira, hogy például 2003 februárja és 2004 decembere között 78 bajnokin maradt veretlen a gárda. Ez megdönthetetlen rekordnak tűnik az angol foci világában.

A Wimbledon FC közben Milton Keynes-be költözött. Hammam eladta a csapatot egy norvég befektetői csoportnak 30 millió fontért (anno ő negyvenezret fizetett érte). A klub logót váltott. Majd nevet is. 2004-ben kiesetek a harmadik vonalba, de ott már mint Milton Keynes Dons FC indultak el.

Az MK Dons soha nem jutott vissza a második vonalba (sőt volt, hogy ki is estek a negyedik ligába), erre a legjobb esélyük éppen idén van, jelenleg harmadik helyen állnak a League One-ban. Legismertebb játékosuk, a ManUnited nevelésű Luke Chadwick.

A csapat nehezen vert gyökeret Milton Keynes-ben, az első években a National Hockey Stadionban nem volt túl magas a nézőszám (5000 körül), ez akkor emelkedett meg, mikor 2007-ben megépült az új pálya, az Stadium mk. A 22.000-es stadionban 10.000 körüli az átlagnézőszám, ezért is érdekes, hogy tervben van a bővítése a közeljövőben.

Az AFC Wimbledon közben szépen lépdelt felfelé, és 2011 májusában (a Wembleyben tartott Bl döntő miatt) a manchesteri Etihad stadionban rendezett play-off meccsen, a Luton Town gárdájával szemben kiharcolták a feljutást a negyedosztályba!

A Crazy Gang visszatért a profi labdarúgás világába! Az egyetlen olyan profi angol klub, amelyet a XXI. században alapítottak!

Kilenc év alatt érték el a League Two-t, a szurkolók természetesen párhuzamba állították azzal a kilenc évvel, amikor a 70-es, 80-as években a csapat a negyedik osztályból az elsőbe menetelt.

Az első évben simán bennmaradtak, de idén bukdácsol a csapat, jelenleg 22. (még éppen nem kieső) helyen állnak, én minden estre nagyon szurkolok nekik.

A menedzserük igazi Wimbeldon kötődésű, Neal Ardley, a Wimbledon FC saját nevelésű játékosa volt, és nyolc idényen keresztül játszott a Premier League-ben a csapatban.

A legnagyobb ígéretük a marokkói származású balszélső, Kieran Djilali, míg a legveszélyesebb játékosuk a csatár, Byron Harrison.

A Wimbledon egy hibátlan FA kupa meccsen jutott el a második körbe, a York elleni megismételt találkozón szinte minden volt, ami a fociban előfordulhat.

Novemberben egy igazi klublegenda, Neil Sullivan csatlakozott a kerethez, a 42 éves kapus a Doncaster Roverstől jött kölcsönbe, többek között Sebastian Brown fenti meccsen bemutatott bénázásainak is köszönhetően.

A huszonnyolcszoros skót válogatott a Wimbledon saját nevelésű játékosa, 1988-ban pont a kupagyőzelem után csatlakozott a felnőttekhez, 2000-ig 224 meccsen védett a Wimbledon FC színeiben. A szurkolók nagy örömére most visszatért, és segíteni próbál volt csapatán.

Nem Sullivan az egyetlen visszatérő, Jermaine Darlington a pályafutása végén 2006-ban egy idényt játszott az "új" Wimbledonban.

2012. december 2. Alig több mint kilenc évvel az elszakadás után, létrejött a nagy találkozás. Az már túlságosan is nagy csoda lenne, ha a Dons (pedig ők az igazi Dons) otthonában nyerne a Wimbledon, de igazából erről szól az FA kupa, nem?

Egy másik esélytelennek tartott csapat már okozott idén meglepetést Milton Keynesben, a Portsmouth többek között Gyepes Gabi góljával tört borsot a Dons orra alá.

A meccset a Sport 2-ön 13:30-tól követhetjük figyelemmel. Ki ne hagyjátok!